Csipke, csillogás – egy tatabányai tervező, aki újragondolja a magyar divatot
A magyar ruhaipar hosszú ideje keresi az új egyensúlyt a hagyomány, a nemzetközi trendek és a fenntartható működés között. A piac telített, a fogyasztói elvárások gyorsan változnak, miközben egyre nagyobb igény mutatkozik az átgondolt, kis szériás, szakmailag megalapozott tervezői munkák iránt. Ebben a közegben egyre hangsúlyosabban jelennek meg azok a kezdeményezések, amelyek nem trendérzékeny válaszként, hanem iparági szemléletű építkezésként értelmezhetők.
Ebben az átalakuló közegben egyre több szakember hangsúlyozza: a divat jövője nem kampányokban, hanem rendszerekben dől el. A ruhaipar hosszú távú megújulásához elengedhetetlen, hogy a tervezés, a gyártás, az oktatás és az innováció valódi kapcsolatba kerüljön egymással – ezek összekapcsolása nélkül a változás csak felszínes marad. A hangsúly így fokozatosan áttevődik a gyors reagálásról a tudatos, hosszú távú építkezésre. Ezt erősíti meg a Tatabányán született, ám immár tíz éve Székesfehérváron élő divattervező is, aki szerint ma már nem elég egy-egy ruhadarabot megtervezni: rendszerben, jövőben és felelősségben kell gondolkodni.
"Ma már nem az a kérdés, ki tud hangosabban megjelenni, hanem az, ki tud valóban működő struktúrát létrehozni" – fogalmaz a Székesfehérváron élő Oszoli Nikolett, okleveles könnyűipari mérnök, mérnöktanár és női szabó. Szerinte a magyar ruhaipar egyik legnagyobb kihívása az, hogy a kreatív elképzelések mögött gyakran hiányzik a stabil szakmai és gyártási háttér. "A divat nemcsak rajzasztalon születik. Anyagismeret, szabászati tudás, technológiai fegyelem és hosszú távú gondolkodás nélkül nem lehet életképes kollekciókat létrehozni."
A nemzetközi és hazai folyamatok is ebbe az irányba mutatnak. A 2025-ös évben látványosan erősödött a természetes textúrák és kézműves megoldások iránti igény. Az 1970-es évek boho suede világa – meleg földszínekkel, puha anyaghasználattal – nemcsak a kifutókon, hanem a hétköznapi viseletben is megjelent. Ez a tendencia sokak szerint már nem puszta nosztalgia, hanem reakció a túlfogyasztásra és a gyorsdivat kifáradására.
A 2026-os szezon előrejelzései még árnyaltabb képet mutatnak. A színpaletták érzelmileg telítettebbek: napfény sárga, pasztell rózsaszínek, cerulean és kobaltkék tónusok jelennek meg természetes anyagokkal párosítva. Az anyaghasználatban a makramé, raffia, csipke és más kézzel készített struktúrák erősödnek, miközben a minimalista, futurisztikus megoldások és az aszimmetrikus szabásvonalak is hangsúlyosak maradnak. A lazább fazonok, különösen az oversize blézerek, elmosni látszanak a street, az üzleti és az alkalmi öltözködés közti határokat.
"A ruha ma már nemcsak esztétikai kérdés, hanem állásfoglalás is" – teszi hozzá Oszoli Nikolett. "A megjelenés hatással van arra, hogyan mozgunk, hogyan viselkedünk, mennyire érezzük magunkat magabiztosnak. Egy jól megtervezett ruhadarab nemcsak szép, hanem támogatja a viselőjét."
A következő évek kulcskérdése az lesz, hogy sikerül-e a magyar ruhaiparban hosszú távon életképes modelleket kialakítani. Az ipar 4.0 szemléletű gyártás, az innovatív tanműhelyek és a korszerű szakmai oktatás mind olyan elemek, amelyek nélkül a megújulás elképzelhetetlen.
"A kifutó csak a kirakat – a magyar divat új korszaka azon múlik, hogy mi történik a reflektorokon túl, a tervezés és gyártás valódi terepén." - zárja gondolatait a székesfehérvári tervező.
Forrás: Career Brand Management
Kép: Faragó László
